4. epizód – Miért nem működik a nyelvtanulás élvezet nélkül?
Bonjour, bonjour :)
(most már YouTube-on videóban is)
Anikó vagyok, a ziZZent franciatanár,
és ez itt az Élem a franciát podcast első mini-sorozatának negyedik része
arról, hogy nem az IQ dönti el, megtanulsz-e franciául.
Az előző részekben arról beszéltem,
hogy nem az intelligencián múlik a nyelvtanulás,
hogy a megszólalási blokk nem nyelvi probléma,
és hogy a „lassú vagyok” érzés nagyon gyakran mély gondolkodást takar.
A mai témánkat sok nyelvtanuló rosszul értelmezi,
emiatt aztán inkább nem is törődik vele.
Ez pedig annak szerepe, hogy mennyire élvezed a nyelvtanulást.
Sokan, amikor elhatározzák, hogy nekifutnak “komolyan” tanulni egy nyelvet,
arra gondolnak, hogy az valószínűleg jó nehéz lesz.
Akkor jó,
Ha kicsit szenvedős.
Ha kicsit nyomasztó.
Mintha a tanulás értékét az adná,
hogy mennyi időt küszködsz vele.
Ezzel párhuzamosan az „élvezet” szó
sokaknál azt jelenti:
könnyedség, szórakozás,
valami felszínes dolog,
de semmiképpen sem olyan, amibe munkát kell tenned.
Éppen ezért is válik értelmezhetetlenné az “élvezetes nyelvtanulás” kifejezés,
mert olyan, mintha ez a két dolog kizárná egymást.
Pedig ez nem így van.
Itt szeretném kiemelni, hogy
amikor én arról beszélek,
hogy egy nyelvtanulás lehet élvezetes,
akkor nem arra gondolok,
hogy minden pillanatban jól kell szórakoznod.
Nem arra gondolok,
hogy folyamatosan vicces videókat nézel,
hangulatos helyeken forgatott, szuper franciás jeleneteket,
szép képeket, jó zenét,
és közben azt érzed,
hogy „ez most nagyon kellemes”.
Ha csak erről lenne szó,
akkor elég volna random,
téged érdeklő videókat keresni az interneten francia nyelven.
Csakhogy a tanulás nem ettől működik.
Az élvezet, amiről beszélek a nyelvtanulás kapcsán,
nem azonos a szórakozással.
Nem felszínesség.
Nem könnyítés.
Az élvezet azt jelenti,
hogy szeretem, amit csinálok.
Hogy nem félek közben.
Hogy látom az értelmét.
Hogy kapcsolódni tudok ahhoz, aki vagyok, miközben csinálom.
És hogy ezért vissza akarok térni újra és újra.
Ez nagyon más dolog.
Hadd meséljek egy érdekes dolgot, ami jól szemlélteti, miről is beszélek.
Egy tanuló azért mondta le nálam az előfizetését,
mert ő hangulatosabb videókra számított.
Olyasmire,
mint például egy avignoni pékségben,
étterem teraszán,
vagy más, szép, franciás helyszíneken forgatott videók.
És fontos:
ez nem kritika volt a részéről,
egyszerűen csak ő másra vágyott.
De ez a visszajelzés számomra
nagyon világosan megmutatta,
hogy mennyire mást értünk az élvezet alatt.
Számomra az élvezet nem a díszletről szól.
Hanem arról a belső élményről, amit a tanuló átél,
miközben a francia nyelvet hallgatja, olvassa, kimondja, vagyis: megtapasztalja.
Amikor érzed,
hogy haladsz, és jól érzed magad.
Amikor már nem szorít a gyomrod.
Amikor már nem gyötör, hogy elég jó vagy-e.
Egyszerűen csak átadod magad annak az élménynek, amikor tanulás, gyakorlás közben
egyszerűen csak megszületik benned a te francia hangod.
Akkor fogod élvezni, ha megengeded magadnak közben, hogy megtapasztald, milyen frankó csávó /csaj vagy, és át is adod magad ennek az érzésnek.
És most megosztok veled egy nagyon egyszerű,
de fontos megfigyelést.
Én nem vagyok neurológus, sem pszichológus.
Franciatanár vagyok. Abból is a ziZZent fajta :)
De tanárként harminc éve
újra és újra ugyanazt látom.
Ha egy tanulási folyamat
szorongással, küszködéssel, kudarccal,
folyamatos önkritikával jár,
akkor az ember előbb-utóbb elkezdi elkerülni.
Nem azért, mert lusta.
És ami talán még fontosabb: nem azért, mert buta.
Hanem mert nincs kedve ugyanabba a rossz érzésbe újra és újra belemenni.
Ez valójában egy ördögi kör.
Nem csinálom,
mert rossz érzés.
De minél kevesebbet csinálom,
annál rosszabb lesz,
És minél rosszabb,
annál kevésbé van kedvem folytatni.
Ennek a vége az, hogy lassan lemondok a vágyamról, hogy franciául értsek / beszéljek.
De szerencsére van egy másik irány is.
Amikor egy tanulási helyzetben
biztonság van,
Érthetőség van,
emberi közelség, bátorító kommunikáció van,
És érkeznek az apró sikerélmények.
Nem kell, hogy ezek nagy áttörések legyenek.
Akkor az történik,
hogy az embernek van kedve visszatérni.
És újra csinálja.
Újra megpróbálja.
Szépen lassan, alkalomról alkalomra
kicsit magabiztosabb lesz.
Ez egy olyan spirál, ami felfelé visz.
Minél többet csinálod,
annál több sikerélményed lesz.
Minél több a sikerélmény,
annál inkább van kedved folytatni.
És ez nem bonyolult.
Nincs benne varázslat.
Sem motivációs trükk.
Egyszerűen csak így működik.
Ezért mondom azt,
hogy az élvezet nem fölösleges luxus.
Nem valami extra,
ami akkor jön majd,
ha már „elég jó” vagy.
Hanem ez egy feltétele annak, hogy haladj.
Ha nincs benne élvezet,
nem fogod csinálni elég ideig.
Ha nem csinálod elég ideig,
nem lesz belőle nyelvtudás.
Ennyire egyszerű.
És pontosan ezért fontos erről beszélni.
Nem azért, hogy minden könnyű legyen,
hanem azért, hogy fenntartható legyen.
Köszönöm, hogy velem tartottál ma is.
A mini-sorozatunk következő,
és egyben záró epizódjában
arról fogok beszélni,
hogyan lehet ezt a gyakorlatban
rendszerré formálni.
Olyan rendszerré,
ami nem akaraterőből működik,
és nem motivációs mondatok által,
hanem azért,
mert egyszerűen kedved van visszatérni hozzá.
A következő epizódban
összerakjuk az egészet :)
Anikó vagyok, a Franciazz.hu alapítója, és ha szeretnél velem franciául tanulni, a leírásban találod a részleteket.
