Bonjour, bonjour :)
Anikó vagyok, a ziZZent franciatanár,
és ez itt az Élem a franciát! podcast első része.
Örülök, hogy itt vagy!
Hozz magaddal egy teát, egy mély levegőt,
és gyere be ide mellém ebbe a kis francia szobácskába.
Ma egy olyan témáról szeretnék beszélni, ami nagyon sok tanulót érint…
és talán téged is.
Arról, hogy miért hisszük olyan könnyen azt, hogy
nem vagyunk elég okosak a franciához.
Hogy vajon tényleg az IQ dönti-e el, hogy megtanulsz-e franciául.
Vagy valami egészen más…
Ez itt velem egy olyan hely, ahol a franciát nem tantárgyként tanuljuk,
hanem a személyed egy új részeként.
Egy hely, ahol végre… lehet lassúnak lenni.
Lehet hibázni.
Lehet félelmekkel együtt is tanulni.
És ettől lesz igazán felszabadító.
Az elmúlt 30 évnyi tanítás alatt
több száz tanulónál láttam,
mennyien hordozzák magukban...
néha hangosan kimondva, néha titokban, néha már-már szégyenkezve:
„Biztos velem van a baj.
Én nem vagyok elég jó a franciához.”
Ezt a mondatot kérlek szépen
annyiszor hallottam már,
hogy ha lenne érte hűségpontgyűjtő kártyám,
már beválthatnám egy wellness-hétvégére itt Provence-ban.
Na de... viccet félretéve, hadd mondjak valamit, teljes őszinteséggel.
Én diplomával a zsebemben,
két évtizednyi tanítási tapasztalattal,
még mindig rettegtem megszólalni franciául!
Nem azért, mert nem tudtam, hiszen már szinte az összes nyelvtani szabályt,
és sokezer szót ismertem,
hanem mert féltem, hogy rosszul mondom.
Féltem, hogy kinevetnek.
Féltem… hogy „lebukok”, hogy a nagy tudásom ellenére is
még mindig vétek hibákat.
És amikor ezzel először őszintén szembenéztem...
az volt az első nagy felismerésem:
hogy a nyelvtudás nem az elméleti tudáson múlik,
és nem is az IQ-n.
Sok OKOS embert láttam ugyanis, aki végül nem tanult meg franciául,
és sok EGYSZERŰ embert, aki rövid idő alatt szép sikereket ért el.
A nyelvtanulás inkább érzelmi sport.
Nem logikai feladvány.
Nem fejtörő.
Nem teljesítménymérés.
És főleg nem IQ-teszt.
Végül azok viszik sikerre,
akik megengedik maguknak, hogy kezdők legyenek.
Akik nem rettegnek a hibázástól.
Akik nem gondolják, hogy tökéletesnek kell lenni ahhoz,
hogy megszólalhassanak.
Azok tanulnak jól,
akik hagyják, hogy megtörténjen bennük a francia.
És ez a legnagyobb titok az egészben.
A legtöbb nő azért akad el franciából,
mert egy életen át azt tanulta:
Légy szép!
Légy okos!
Légy tökéletes!
Ne hibázz!
Ne csinálj hülyét magadból!
Ne beszélj csúnyán, ne beszélj rosszul,
ne beszélj akcentussal!
A franciatanulás a valóságban pedig pont az ellenkezőjéről szól :)
A valóságban...
jogod van bénázni.
Jogod van nyökögni.
Jogod van elrontani.
Jogod van nevetni magadon.
Jogod van egyszerűen… embernek lenni.
Sőt... nem is nagyon megy máshogy. :)
Tapasztalatból mondom: ezek azok a pillanatok,
amikor a legnagyobb változás történik:
amikor elhiszed,
hogy nem kell bizonyítanod semmit.
A franciához nem kell okosnak lenni,
hanem elég csak... ha jelen vagy benne.
Ha valaha érezted magad lassúnak,
ha valaha azt érezted:
„Úristen, ezt én sosem fogom megtanulni…”
akkor kérlek, tudd:
nem a franciával van gond.
Hanem a félelemmel.
És a félelmet nem észből fogjuk megoldani.
Hanem
Türelemből.
Jelenlétből.
Lassúságból.
Elfogadásból.
Ez az ELF, vagyis az Élem a franciát módszere.
Ha szeretnéd elkezdeni ezt az új,
szelíd, lassú, de biztos, emberi úton való franciatanulást,
akkor mindenképpen nézd meg az Élem a franciát! alapozó kurzust.
Ott minden mondat arról szól,
hogy biztonságban tanulj.
Hogy végre fellélegezhess.
Hogy megérkezhess önmagadhoz és a franciához.
A linket megtalálod a leírásban.
Várlak szeretettel <3
Köszönöm, hogy ma itt voltál velem.
A következő részben arról beszélünk:
>> Miért blokkol le annyi nő, amikor meg kell szólalni franciául?
És vajon hogyan lehet ebből szépen, finoman, szeretettel kijönni.
Remélem, velem tartasz :)
À très bientôt,
Anikó,
a ziZZent franciatanárod
