Még diplomával sem "éltem" a franciát
A FranciáZZ.hu hírlevelét, a Les ZZ letters-t olvasod.

Erről nem szeret egy franciatanár sem beszélni, pedig el sem tudnád képzelni, hányan vannak, akik szinte minden apró részletig ismerik a nyelv szabályait, de betojnának, ha franciákkal kellene egy estet eltölteniük, vagy esetleg megkérnék őket, hogy intézzenek el egy francia telefont.
Pedig ez létezik, és én is sokáig így voltam vele. Habár tanítottam a nyelvet, sőt, tolmácsoltam is, még mindig baromira izgultam, ha szóban kellett franciául megnyilvánulnom (vagy ha gyors francia beszédet kellett megértenem, mint például egy filmben, vagy telefonban).
Szégyen ez?
Szerintem egyáltalán nem.
Hiszen a beszélt nyelvre soha nem is tréningeztem igazán magam (nem nagyon volt lehetőségem, mert kisvárosban éltem, és az utazást nem engedhettem meg magamnak, így nem volt lehetőségem franciát beszélni / hallgatni). Ne felejtsük el, hogy akkoriban (90-es évek) még internet sem volt, és hörcsög hajtotta a tévét.... :)
És igen, amikor a munkahelyen megkértek, hogy telefonáljak egy kollégám autóbalesete miatt Franciaországba, hát majdnem összetojtam magam, mert tudtam, hogy nehéz lesz kifejezni magam, és érteni a francia beszélőt.
Még franciatanárként is be voltam szarva, ha beszélni kellett.
Megoldottam ugyan a feladatot, de hogy finoman fogalmazzak, igen távol voltam attól, hogy élvezzem a nyelvtudásomat, ami elméletben magasszintű volt, hiszen a középiskolás tanárom jól "belémverte" a nyelvtant :)
A tolmácsolás-felkéréseket elvállaltam, mert kellett a lóvé, és élveztem az utazást, de néhányszor (na jó, kivétel nélkül minden esetben) amikor helyet foglaltunk a vezérigazgatói tárgyalóban, feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a fészkes fenéért kellett már megint egy ilyen melót elvállalnom, amikor én ennyire nulla vagyok francia beszédből?
Egyszóval nem igazán "éltem" a franciát, ami számomra azt jelenti, hogy élvezettel és szabadon használom.
Az egész akkor fordult meg, amikor bejött az életembe a francia
Mármint a francia férfi. Aki nem arra volt kíváncsi, hogy helyes-e a mondatom, hanem arra, mit érzek, gondolok, és mire vágyom. Tök mindegy volt, hogy parfaite volt-e a ragozásom, neki csak az számított, hogy megértjük-e egymás rezdüléseit.
És nagyon jól megértettük...
Erről teljes őszinteséggel írtam az #élemafranciát könyveimben is. De most nem a könyvek miatt írok, hanem azért, mert a könyvírás remek apropó volt arra, hogy leszűrjem magamban a saját tapasztalataimat, megéléseimet a nyelvtudásommal kapcsolatosan, és eljussak oda, hogy megalkossam a saját tanítási módszeremet, az Élem a franciát (ELF).
Mert már régóta érzem, hogy amit megtapasztaltam, meg szeretném osztani a tanulóimmal. Ezért szerveztem 2025-ben Provence-ban három nyelvi tábort is, amik terveink szerint 2026-ban is tárt karokkal várják azokat, akik itt, velünk szeretnék ÉLNI a franciát.
De azokra is gondoltam, akik nem tudnak Provence-ba jönni: ezért elkészítettem az Élem a franciát kurzusomat, ami jelenleg még tesztelési fázisban van, és hamarosan megnyitom a nagyvilág felé is, először az alapozó kurzust, ahol teljesen nulláról indulunk majd.
Kíváncsi vagy, hogy miben lesz más ez a kurzus, mint amit eddig bárhol máshol láttál?
Ha igen, dobj egy rövid választ, és a következő levélben írok róla.
Addig is profite bien de tes journées, szép napokat kívánok,
Anikó
a ziZZent franciatanár
a Franciázz.hu alapítója
Tavel, le 20 novembre 2025
Válaszok